Megvan a 70. jokozuna is

A mongol Harumafudzsi lett a japánok ősi sportjának, a 2000 éves szumónak a 70. jokozunája, magyarul nagybajnoka, egyúttal az ötödik olyan nem a szigetországban született versenyző, aki kiérdemelte e legmagasabb címet.

Harumafudzsit a japán szumószövetség vezérkara ítélte méltónak rá, hogy megkapja a titulust, miután a 28 esztendős versenyző a múlt héten zárult viadalon - az előző csúcsszintű tornához hasonlóan - mind a 15 ellenfelét legyőzve végzett az élen. A vele szemben alulmaradtak közt volt honfitársa, Hakuho is, aki 2010 februárjától - egy harmadik mongol, Aszasórjú akkori visszavonulása óta - mostanáig egyedüliként viselte a jokozuna címet.

Immár megint ketten vannak, ám Japánban aligha örül mindenki felhőtlenül ennek a ténynek, mivel e tradicionális nemzeti sportnak 2003 óta nincsen japán nagybajnoka, a legnagyobb elismerést hosszú évek óta kizárólag külföldről érkezett kiválóságok tudják kiharcolni.

Az Ulanbatorban Davaanyam Byambadorj néven született Harumafudzsi előtt a hawaii illetőségű Akebono, a szamoai születésű Muszasimaru, továbbá a már említett Aszasórjú és Hakuho lett nem japán létére a legmagasabb rangú szumós.

A szumót a japánok harcművészetnek és nemzeti sportjuknak tekintik, és úgy tartják, hogy a szamurájok hagyományai a szumóban élnek tovább. Harcművészetekben szokatlan módon a versenyzőknek minden versenyen meg kell küzdeniük elért rangjukért, és egy negatív eredménnyel (make-kosival) záródó torna a kivívott pozíció elvesztését vonja maga után. Ezért a versenyzők egész pályafutásuk alatt nagy stressznek vannak kitéve, ami a nagy súly okozta betegségekkel együtt magyarázza viszonylag alacsony átlagéletkorukat. Az automatikus visszasorolás csak a két legmagasabb rang, az ódzeki és a jokodzuna esetén nem történik meg.